Bükkszentkereszten sok meglepetés ért minket

Bükkszentkereszten sok meglepetés ért minket

Kalandokban bővelkedett Godó Tomi és Tóth Szabi miskolci hétvégéje, hiszen a srácok amellett, hogy Tamás 12 évnyi kihagyása után egyre inkább formába lendülnek azért még tudtak maguknak is néha meglepetést okozni. Bükkszentkereszt kétszer is megtréfálta őket, de második közös versenyükön is célba értek. Szombathelyre is ezt tervezik. Ám ott a murvával is meg kell majd találniuk az összhangot, mivel a laza talajon még egyikük sem rendelkezik túlontúl sok tapasztalattal. Tóth Szabit kérdeztük.  
 

Milyen volt a felkészülésetek Miskolcra?
 
Apróbb fejlesztéseket terveztünk ezúttal az autón. Az új szekvenciális váltónknak volt egy minimális problémája, folyt belőle egy picit az olaj. Ezt megjavíttattuk, új fékeket kapott az autó, plusz egy szervokormányt. Tulajdonképpen ennyiből állt a Miskolc Rallye-ra a felkészülésünk. Köszönet illeti érte a szervizcsapatunkat és a támogatóinkat is, hiszen csak velük együtt működhetett ez a hétvége. Az utolsó pillanatban készült el az autó, de szerencsére időben kész lett és hibátlanul tette is a dolgát.
 
Mit tapasztaltál a miskolci verseny során? Javult e Tomi vezetéstechnikája az Eger Rallye-hoz viszonyítva? Visszarázódott már igazán a versenyritmusba?
Igen, jó úton jár. Kezdi egészen jól felvenni a versenyek ritmusát. Az volt neki inkább a szokatlan, hogy ő még soha sem versenyzett ennyire hosszú gyorsasági szakaszokon, mint, amilyen a Mályinka vagy a Sáta. Hosszú és nehéz is volt mindkét 18 kilométeres szakasz. De ettől függetlenül nagyon tetszett Tamásnak a Sáta. A Miskolc Rallye-n inkább az jelentette számára a nehézséget, hogy Egerben még egy rövidített áttétellel mentünk, amit most egy picit hosszabbra cseréltünk. Ezért most újra el kellett neki hinni, hogy a simák és a bal1-ek tényleg elfordulnak hatodikban is.
 
Mi történt veletek a gyorsasági szakaszokon?
 
Ott aztán volt minden! Ahogy a versenyen, a szervizpark bejárata előtt is említettem neked, egy büntetéssel kezdtük a napot. Elszámoltam a dolgokat, mert a szerviz idő helyett az etap idővel kalkuláltam, ami rögvest 5 perc késést eredményezett az első szerviz utáni időellenőrző állomáson. Ez pedig természetesen 50 másodperc büntit vont maga után. Elrajtoltunk a Bükkszentlászló-Bükkszentkereszt szakaszon, ahol a szakasz vége felé, a szénégető boksásánál egy picit rövidebbre sikerült a kelleténél a féktáv. Lesodródtunk a murvára és a fűre, de szerencsére volt ott egy bekötő út, ott benéztünk a helyi kocsmába. :-) Szerencsére nem ütöttünk el senkit, nem mentünk neki semminek, így egészen jól megúsztuk ezt a kalandot. Bükkszentkereszten, a második körben sem volt szerencsénk, mert kb. a pálya felénél egy bukkan, fék, jobb4-ben is egy kicsit később sikerült a féktáv, mint az ideális, ezért felúszott az autó eleje, nem tudtunk befordulni, emiatt beestünk egy olyan vízáteresztő árokba, amiből éppen csak az autónk teteje látszott ki. Az volt nagyjából egy vonalban az úttal. Azt hittük, hogy ott a vége a versenyünknek. De volt ott néhány, talán hat-hét szurkoló, akik hihetetlenül rövid idő alatt kirántottak minket onnan az árok mélyéről. Ráadásul ismerem is őket, tudom, hogy nagybátonyiak, de közülük a nagy sietségben egyedül Németh Csabát ismertem meg. Hatalmas hálával és köszönettel tartozunk neki és a barátainak is! A spoiler ugyan letört elől, de azt is magunkkal vittük, így - ettől eltekintve- szinte karcmentesen megúsztuk a kalandot. A többi gyorsaságink rendben volt. Sáta teljesen tökéletes volt arra, hogy a viszonylag jó minőségű aszfalton próbálgassuk fékeket, a megismerjük féktávokat, ráérezzünk, hogy hol áll meg az autó. Sok volt a nyújtott tempós kanyar is, ezekben kitapasztalhattuk, hogy mi az, ami még elfordul, mi az, ami még elfér. Mályinkán pedig volt több kanyar is, amit ajándékként éltünk meg a saras, felhordásos részeken. Örültünk, hogy túljutottunk rajtuk. Bükkszentkereszten még a pályarendezés, a gumik elhelyezése vagy éppen hiánya okozott nekünk meglepetést több alkalommal. Egyelőre még mindig önmagunkkal ismerkedünk, keressük a határinkat. Sátára mondom azt, hogy az már kezdett feküdni mindnyájunknak. De összességében élveztük az egész versenyt. Pörgős, jól szervezett Miskolc Rallye-n vehettünk részt. Talán egy picit túl pörgős is volt, mert az etap időket olykor eléggé rövidre szabták az illetékesek. Ettől soha ne legyen rosszabb! Az eredményünknek azon részével lehetünk kizárólag elégedettek, hogy célba értünk. Ez egy igazi csoda annak tükrében, hogy hová sikerült beesnünk. A kategóriánkban tízedikek, abszolútban pedig éppen nem a legutolsók lettünk. Megyünk tovább Szombathelyre. 
 
Mennyire lesznek nektek ismerősek vasi murvás pályák? 
 
Két közös versenyen már túl vagyunk, de ez lesz az igazán nagy ismerkedés, mert eddig még én sem mentem túl sokat murván. Az Iseum Rallye pályáin kétszer vagy háromszor álltam rajthoz, így azt mondom, hogy a murvás pályák közül talán ezeket ismerem a legjobban. Tudtommal Tamásnak teljesen ismeretlenek lesznek, sosem ment még rajtuk. Én nagyon szeretném a murvát, de - szerintem- Ladával murván menni, nem feltétlenül jelenti a legnagyobb élvezetet. Főleg akkor nem, amikor elmegy előttünk 30-40 Mitsubishi, amik nyomvályúsra járják az utakat vagy kiverik a köveket. Jó minőségű murván hatalmas élmény autózni, de mondjuk a veszprémi pályákat, azokat nem szeretjük. De Szombathely eddig teljesen más volt, reméljük nem lesz ezúttal sem annyira autógyilkos. Nem így ismerjük. Kizárólag a célba érkezésre és az autó murvás viselkedésének a megismerésére fogunk koncentrálni. Azt hiszem ennél nagyobb célokat nem szabad kitűzni még most magunk elé. De mivel a murva nem kíván olyannyira precíz vezetési technikát, mint az aszfalt reméljük az élvezet is szerepet kaphat a szombathelyi hétvégénken.   
 
Salánki Gábor – Rallye2.hu
 
 
 
2016. május 19. interjúk
vissza

Marco Racing Team Kft 2018 ©

Az oldalon található szöveg, kép és videóanyag szerzői jog védelem alatt áll. Bármilyen felhasználásuk más oldalakon csak az oldal tulajdonosának írásos beleegyezésével lehetséges!