Mese nincs, nyerni kell

Mese nincs, nyerni kell

Szenzációsan kezdte az évet Neukirchner Andris és Guzi Robi, hiszen a Rallye2 Bajnokság nyitó versenyét, Egerben megnyerték abszolútban a srácok. Miskolcon azonban nem hozott szerencsét nekik a 201-es rajtszám, hiszen a negyedik gyorsaságin árokba estek, kiszedték őket a nézők, de mégsem folytathatták a versenyt. Szombathelyre viszont győzelmi reményekkel érkezik a baranyai páros, hiszen kitűnően ismerik a vasi szakaszokat és még a jó Isten is az Iseum Rallye lobogós pályáira teremtette Andrisék Honda Civic Type-R-jét. Neukirchner Andrással beszélgettünk.
 

Egerben abszolút győzelemmel kezdtétek az évet, ezután a siker után hogyan készültetek a Miskolc Rallye-ra?

Hibátlan volt a felkészülésünk, mert megtanultuk, hogy ez az autó kizárólag akkor működik jól, ha mindent az előírt időben pontosan kicserélünk benne. Ez megtörtént, megadtunk az autónak mindent, ami kötelező volt. A futómű beállításán változtattunk nagyon sokat. Visszaálltunk egy keskenyebb gumiméretre, nagyobb dőlésszögeket állítottunk be a Pirelli tanácsai alapján. Így az autó egészen másképpen fordult el, mint Egerben. Bocsánat! Helyesbítek. Most már elfordult, nem mint Egerben. Így az autó egészen másképpen fordult el, mint Egerben. Bocsánat! Helyesbítek. Most már elfordult, nem mint Egerben. Ott nem igazán akart kanyarodni. Sikerült jól beállítani a fékerő egyensúlyát is, Miskolcon már nem akart a féktávokon kitörni az autó hátulja. Bátrabban mertem használni a fékeket, olyan volt az autó, mintha sínen lett volna a lassításoknál. Ilyen jók még soha nem voltak a fékjeink.

Elég sokat dolgoztatok a verseny előtt, de végül csak három és fél gyorsaságit mehettetek. Milyen volt ez a bő fél Miskolc Rallye nektek?

Az első szakaszt, a Bükkszentlászló-Bükkszentkeresztet megnyertük, de nem voltam elégedett a teljesítményemmel. Ügyetlennek, lassúnak éreztem magam, nem mertem elvállalni a kanyarokat, gondoltam, hogy jól elvernek a végén. Meg is lepett, hogy ennyire jó eredményt értünk el a nap első gyorsaságiján. Mályinkán is ugyanez volt a helyzet, viszont ott már Szauer Gergőék megelőztek minket néhány tizeddel. Azt hittem, hogy sokkal többet fogunk kapni, mert nem mertem gyorsan menni a kocsival. Jött a Sáta-Sáta, ami nekem nem tetszett. Amúgy sem, de mivel hátra intermédiákat tettünk fel, amik egyáltalán nem voltak jók Sátára, így különösen nem kedveltem. Az első két szakaszra jó volt ez a gumiválasztás, de Sátára rettenetes. Összességében nem kaptunk sokat, a szakaszra nem mondom, hogy rosszul sikerült. A szerviz után ismét Bükkszentlászlóra indultunk. Amit nem adott ki ott az első körben az autó, vagy amit én nem mertem elvállalni, azt a második körben áttoltam, már egy picit mosolyogtam is ennek okán a maszkom alatt. Azelőtt mielőtt beestünk van egy jobb3, vége törik, szigorú, azt az első körben átírtuk, mert megúsztunk rajta. Másodjára rendesen megfékeztem, jól áttoltuk rajta. Az ominózus helyen, lefelében az első körben szinte semmi sár nem volt az úton. Mint utólag kiderült – az egyik néző, aki segített az autót kirángatni, elmondta a szervizparkban- azért kerülhetett olyan sok sár az útra, mert az ORB mezőnyéből az első autók közül valamelyik belökte a gumit a belső ívre. A sportbíró igazából a Rallye2 előfutói után eszmélt és elénk visszahúzta a gumit. Az ORB, az ORC és a Historic mezőnyének igazából a pálya levágását akadályozó gumi nem volt a helyén azon a ponton. Ők levágták a kanyart, felhordták a sarat, amin mi megcsúsztunk, a partoldalba dobott a lendület én pedig már nem tudtam összeszedni az autót és árokba estünk. Ilyen a rallye… Alapvetően nagy szerencsénk volt, áldom is az erdészt, aki elkészítette az erdő rendezési tervét és pont onnan vágták ki a fákat vagy másfél éve, ahová beestünk. Az autónk szó szerint karcmentesen vészelte át a kalandot. Miközben kiszedték a nézők a 3-4 méter mély árokból, addig keletkezett rajta sérülés. Elszakadt a kötél, visszacsúszott a kocsi egy karónyi kis fának, ami a tükröt törte le és az ajtót horpasztotta be. Nem volt jelentős a kár. Köszönjük a nézők segítségét, különösen annak a jó embernek vagyunk hálásak, aki a vérét áldozta a szabadságunkért. Valakinek elvágta a hátsó sárvédő a kezét, így az autónk csurom vér volt a kiszabadítás végére.

Ketten neveztetek a Szombathely Rallye-n a géposztályotokba. Ott lesztek e a rajtnál?

Mindenképpen megyünk. Viszont nekem jobbak az információim ezúttal, mint neked, ugyanis tudom, hogy ott lesz egy olyan autó is rajtnál, ami még nem látható a listán de nagyon régen vártuk már a legénységével együtt és az Iseum Rallye-n biztosan részt vesznek. Egy ugyanolyan Hondáról van szó, mint a miénk, valamint Sajtós Dénesékről. Az az autó kb. 25-30 lóerővel erősebb, mint a mi Hondánk, vérbeli A csoportos kocsi. Ez mellettük szól. Nekünk viszont, mivel régebben használjuk már a Hondánkat nagyobb a technikai ismeretünk, a tapasztalatunk ezzel a kocsival. Nem hiszem, hogy problémánk lenne a csatánk során, szeretnénk győztese kikerülni ebből az ütközetből. Nincs mese, nyerni akarunk, nyerni kell. Jók az esélyeink szerintem. Az autónk futóműve kitűnő ezekre a pályákra. Csütörtökön már ott leszünk Szombathelyen, részt veszünk a teszten is megismerkedünk a murvás Pirellikkel. Megpróbáljuk kitapasztalni, hogy milyen keménységű keverékkel lenne érdemes vasárnap rajthoz állni. Az autó elméletileg készen áll a megmérettetésre. A pályákat jól ismerjük, egyetlen dologtól tartok velük kapcsolatban. A napokban rengeteg eső esett, kíváncsi vagyok mennyire lesznek sárosak a gyorsaságik. Reméljük, hogy a héten napsütéses, szeles esőmentes lesz az időjárás, hogy minél jobban kiszáradjanak a pályák. Az erdős részeken így sem vagyok benne biztos, hogy száraz utak várnak majd ránk. No ott kell majd nagyon ésszel menni, hogy nehogy becsússzunk, mert nem lesznek szurkolók, akik kiszedjenek minket. A Csepreg talán egy kicsit „hondásabb” pálya, mint a többi, tavaly ott Berényi Laciék nagyon oda tudtak csapni a mezőnynek. Szerintem most már nekünk is meglesznek oda a jó beállítások, megvan a megfelelő összetartás, ezután már egyenesen fog menni az autó. Nem szabad hibázni. Ez lesz a legfontosabb. Ha célba érünk, szerintem nyerni is tudunk.

Salánki Gábor - Rallye2.hu


 
2016. május 19. interjúk
vissza

Marco Racing Team Kft 2018 ©

Az oldalon található szöveg, kép és videóanyag szerzői jog védelem alatt áll. Bármilyen felhasználásuk más oldalakon csak az oldal tulajdonosának írásos beleegyezésével lehetséges!